5. Rész~

Sayu POV

Reggel valami zajra lettem figyelmes, de nem akartam még kinyitni a szemem. Csak figyeltem és megfordultam Yuki felé.
-Psszt...még felébresztjük őket...halkan gyertek be fiúk!- halk suttogást hallottam de nem tudtam kivenni hogy ki az mert még félig aludtam.
-De édesek....biztos mélyen alszanak....és rólunk álmodnak!- kuncogott alig hallhatóan az egyik. Én lassan forgolódtam és nyöszörögtem kicsit amikor elnyúltam a padlón...Aztán ráébredtem, hogy nem lehetnek mások mint a fiúk tegnap délutánról...Lassan nyitottam ki az egyik szemem és néztem körül. Ott álltak hatan körülöttünk és nézték, hogy hogyan alszunk, ami elég szokatlan volt.
 -Jaaj V ne mondj már ilyeneket...azért annyira nem vagy jó pasi hogy rólad álmodozzanak!- röhögött fel Suga, amikor ráeszmélt hogy ezzel felébreszthet minket. Yuki elkezdett nyöszörögni és nyújtózott egy nagyot. Kinyitotta a szemét és a látvány kicsit megijesztette és felsikkantott. Magára húzta a takarót és a fejét is betakarta.
-Meglepi...! Mi vagyunk a reggeli!-Mondta J-Hope és nevetett. A többiek csak néztek minket mintha valami kincsek lennénk.  

-Mit kerestek itt? Oppa....csak nem?! Ahhh menjetek ki!! Most!-emelte fel hangját Yuki és kifelé mutatott az ajtó fele.
-Yuki...mit keresnek itt?-odasúgtam barátnőmnek a kérdést és ijedten néztem rá.
-Nem tudom..biztos RapMon hívta fel őket...-forgatta szemeit és suttogott felém.
-Na mutassátok magatokat....nem maradhattok ott örökre!-Mondta Jimin és elkezdte húzni le rólam a takarót. Én lassan elengedtem azt és felültem...Tiszta kócos volt a hajam a fejem nyúzott és olyan voltam mint egy múmia smink nélkül. Habár a tegnapi smink után ez is jobb volt. Mosolyodtam el gondolatomon. Lassan felálltam és ki akartam menni a fürdőbe de Jungkook megfogta a csuklóm és maga felé fordított, hogy megnézhessen.
-Nee...nemár kérlek borzalmas a fejem!-néztem lefelé, de ő megfogta az állam és maga felé fordította a fejem. Mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.
-Szép vagy! –megsimogatta az arcom és hagyott kimenni a fürdőszobába.
-Most te jössz Yuki....te is biztos szép vagy! –mondta Jimin majd lassan Yuki is felkelt a földről. Taehyung végig futtatta a szemét Yukin és elmosolyodott kicsit perverzen. Majd Hoseok megfogta Yuki csípőjét és magához húzta.
-Természetesen a legjobb...! Nagyon szép szemed van....-mondta Hoseok és vigyorgott majd megsimogatta Yuki haját. Barátnőm piruló arccal jött be a fürdőbe és zárta be maga után az ajtót.
-Atyám...ha ezt láttad volna...!-fogta meg az arcát és mintha nem a földön járna olyan képet vágott.. -Taehyung úgy mért végig mintha nem is tudom milyen szexi és szép lennék így reggel. Hoseok pedig a csípőmnél húzott magához...el tudod ezt hinni?-mondta kábultan Yuki.Én erre csak elmosolyodtam és elkezdtem készülődni. Mikor mind a ketten elkészültünk kimentünk a fiúkhoz akik már a konyhában ültek.
A konyhaajtóba érve Yuki megtorpant, így én nekimentem. Nem értettem mi baja, ezért átnéztem a válla felett. A helyzet rosszabb volt mint egy óvodában ahol a gyerekek leütötték az ovónőt. Hoseok épp a narancslevet öntötte a pohár mellé, Suga az asztal egyik oldaláról dobálta a zabpelyheket Tae szájába, RapMon nyugodtan evett az asztalnál, mintha nem állatkert lenne körülötte, Jimin és Jungkook pedig a hűtőszekrényt tárogatták.
- Ez.. meg..mi?- Teszi fel a kérdést enyhén mérgesen barátnőm.
- Reggelizünk. Mit kértek?- Nézett ránk tök nyugodt fejjel Joon.
- Mi addig nem vagyunk hajlandóak ide bejönni, míg nem csináltok itt rendet!- Mutatott unnie a földön lévő zabpehelyre és narancslére ami közben lefolyt a pultról. Én csak nagy szemekkel bámultam, mint kiállításon egy újonnan felfedezett mutáns fajt.
- Gyere menjünk addig nézzünk valamit.- Csuklón ragadott és behúzott a nappaliba. Unnie leült az egyik karosszékbe én pedig otthonosan elterültem a díványon. Felkapcsoltuk a televíziót és mivel Yukinál volt a kapcsoló, ő váltogatta a csatornákat. Az egyiken hirtelen meghallottam az egyik kedvencem főcímdalát.
 - Pokémon! Pikachuuu! Unnie nézzük aazt!- Kérleltem.
 - Pokémont?
- Igeen! Én szeretem!
- Hát jó.- Visszakapcsolta, majd mellém dobta a távkapcsolót. Ez után én nagy örömmel néztem az adást, és barátnőm is kénytelen volt, de ahogy félszemmel láttam, elnézte ő is.
- Ki rendelt reggelit?- Zavart meg bennünket kicsivel később valaki, pedig én nem szívesen emeltem le a szemem a képernyőről. Még lemaradok róla, ahogy Miau pórul jár. De végül is mindketten az ajtó felé néztünk Yukival, ahol Hoseok ált 2 tányérral a kezében, amit a kezünkbe nyomott. A tányérokon 1-1 ízletesnek kinéző szendvics volt.
- Hát ez meg?- Néz a fiúra Yuki.
- Reggelit akartatok, mi meg nem szerettük volna, hogy éhen haljatok.- Mosolyog.
- Mivel mérgeztétek meg?- Nézek rá szúrós szemekkel.
- Hogy mi? Miért mérgeztük volna meg?
- Nemtudom.. csak biztosra megyek..- Mondtam és kezembe fogva beleharaptam és Ízlelgetni kezdtem.
- Hmm.. ez finom.- Mondtam, Unnie pedig helyeselve bólogatott.
- Örülünk neki.- Lépett be Jungkook, mire mindketten rámosolyogtunk, aztán folytattuk a nyámnyogást.
- Nézd már! Pikachuu!- Mutat a színes képet adó dobozra a maknae, majd letelepedett a lábam mellé a díványra. Hope visszaballagott a konyhába.. nem hiszem el, hogy eddig tart nekik takarítani.
Úgy negyed órával később végül is megérkezett a kis csapat, és mind helyet foglaltak a nappaliban, ki valamelyik szabad karosszékben, akinek pedig nem jutott hely, maradt neki a szőnyeg. J-Hope és V Yuki karosszékén támaszkodtak.
V egy idő után elkezdett játszani Unnie szétengedett hajával, amit fonogatni kezdett nagy koncentrációt mutatva. Bár ahogy elnéztem abból hamarabb lenne raszta tincs mint fonás..
- Mutasd én megmutatom hogy kell!- Mondta Hoseok és megfogott ő is pár tincset Unnie hajából, akinek az arckifejezése elég fura volt az előbbi hallatán.
- Nehogy már Pikachut meg pokémonokat nézzünk!!- Állt fel Yoongi, hogy elvegye mellőlem a távirányítót, de én megragadtam és felpattantam a díványon, hogy valamivel magasabb legyek.
- Nem adooom!!
- Dehogynem.- Próbálta meg tőlem elvenni de nyújtózkodtam, hogy ne érje el.
- Mondom hogy nem!
Mikor észrevettem, hogy Jimin is feláll, hogy barátja segítségére siessem, megböktem a lábammal a nem mesze tölem ülő Kookie-t.
- Kook, segíts már!
Nahát ez az egész kívülről elég érdekes és vicces lehetett, de a végére annyira próbálták elszedni tőlem a távirányítót, Kook fedezni, Suga és Jimin pedig ellenünk, hogy megugrottam, mire a divány hátra billent a sok súlytól. Abban a pillanatban kapta ki valamelyik a kezemből a kis irányítót, de zuhantunk minden, végül én kerültem a kupac tetejére.
- Kinyomod a vesém!- Nyögött fel valamelyik.
Felpattantam és sikeresen elvettem a távirányítót tőlük és nagy mosollyal az arcomon néztem le rájuk.
-Na most megvagytok! Nem vehetitek el tőlem a Pokemont!-gonoszul nevettem és felkeltem róluk.
-Ez a lány nem semmi!-néztek össze a fiúk és a szemük ezt a szöveget sugallta.
-Yuki...szerintem...nézd meg mit műveltek! Nagyon tetszetős!-mosolyogtam és huncutul nevettem, persze csak halkan. Yuki megfogta Hoseok és V kezét és elkezdte eltolni őket hogy fel tudjon állni és kimenni a fürdőbe megnézni az új hair style-ját.

 -Basszus.....megfoglak gyilkolni titeket!-trappolt ki dühösen gyilkos tekintettel Yuki és kereste a tekintetével a két bolondot. -Mit műveltetek a hajammal? Össze van csomózva...valahol egész jó de V mit műveltél.....? Ahhh akkor most szedjétek is ki!-Nézett rájuk szúrós szemmel barátnőm és ment oda Taehyunghoz és Hoseokhoz. -Kérlek J-Hope...valamit csinálj a hajammal! Te talán vissza tudod csinálni amit V elcseszett!-nézett haragosan V-re aki kis kutya szemekkel nézte Yukit. Nagyon bánthatta a dolog, de legbelül élvezte hogy játszhatott a hajával, még ha el is rontotta.
 -Jó rendben de ehhez egy nagy fésű is kéne.-mondta Hoseok és mint egy profi fodrász úgy beült Yuki mögé.
-Jesszus....komolyan ki foglak titeket nyírni!-nagy szemekkel nézett V-re és Hoseokra is próbált de mögötte volt és fogta a haját.
-Na ne mozogj asszony épp alkotok!-duruzsolta Hoseok és mindenki csendbe maradt egy pillanatra majd elkezdtek röhögni.
-Rendben...csak bogozd ki kérlek!-mondta Yuki kérlelően J-Hopenak aki épp a fésűt vette a kezébe. Elkezdte kibogozni, kiszedni a csomókat Yuki hajából.
-Au...au au au....ne húzd ennyire!-fogta a haját Yuki és kimutatta fájdalmát jó hangosan hogy Taehyung is hallja.
-Rendben akkor gyorsabban csinálom hogy hamar túl legyél rajta.-mosolygott Hoseok mire Yuki csendbe maradt és ijedt fejet vágott. Lassan kész lett a haja és ezután megsimogatta Hoseok arcát hogy milyen kedves volt és kiszedte a hajából a csomókat amit beleraktak. Aztán odament Taehyunghoz és belenézett a szemébe jó szúrósan, aki csak félősen nézett vissza.
-Akarsz nekem mondani valamit?-tette karba a kezét Yuki és nézte V-t aki vakargatta a halántékát és gondolkozott.
-Bocsáss meg Yuki....nem akartam tönkretenni azt a szép hajadat csak olyan puha volt és meg akartam fogni utána be akartam fonni vagyis csak próbáltam de úgy látszik nem sikerült!-Nézett Yukira szomorúan, mint egy szomorú kis cica. -De tényleg nem akartam neked rosszat...elhiszed?-mondta lelkesebben majd barátnőmre nézett.
-El te butus.-mosolygott Yuki. Ezután V magához ölelte barátnőmet és vigyorgott. Yuki vissza ölelt mert nem tudott erre a lükére haragudni.
-Naa...azért engem se hagyjatok ki belőle!-Szaladt oda Hoseok és megölelte őket. A többiek is sorra jöttek megölelni csak egyedül Kookie és én maradtunk ki az ölelésből.
-Ahhh összenyomtok...srácok...kérlek...nem kapok levegőt!-nézett ki a ’tömegből’ Yuki és próbálta eltolni a fiúkat magától.
A fiúk lassan odébb álltak Yukitól de mindenki nevetett. Yuki adott egy puszit V és Hoseok arcára majd valami hiány érzete volt. Jungkook és én hiányoztam neki. Mi valahogy távol kerültünk a többiektől. Jungkook néha nézett és elmosolyodott...Valamin nagyon törte a fejét.
-Kookie.....látom hogy valamit akarsz mondani!-mondtam mosolyogva és közelebb mentem hozzá. Leültem mellé a földre.

 -Oh...csak gondolkoztam...de jó hogy itt vagy! Öhhhm amikor a távirányítót akarták elvenni tőled...az jól esett hogy tőlem kértél segítséget.-mosolygott zavartan és megakarta fogni a kezem hogy piszkálhassa az ujjaim, de én adtam egy puszit az arcára és rádöntöttem a fejem a vállára. Meglepődött kicsit, de viszonozta a közeledésemet és átkarolt, hogy közelebb húzhasson. Kicsit elpirultam, de jól esett, hogy hozzá bújhattam. A többiek csendben figyelték a történéseket és egyszerre szólaltak szinte meg.
-Ahhh de édesek!-suttogták.








 ~ Kövi részhez, minimum 3 komit kérünk ide ez alá a rész alá! :)